Az őszinteség témaköre szinte minden tanácsadási folyamat során előkerül, mint sarkalatos téma. Merünk-e őszinték lenni családunkkal, párunkkal, és önmagunkkal? Meg tudjuk-e mutatni az igaz érzéseinket, vagy a jól ismert, begyakorolt, bizonyos szempontból biztonságos maszkok, szociális homlokzatok mögé bújunk?
Az őszinte érzelmek és tiszta kommunikáció vállalása ugyanis sokszor nem kockázatmentes. Mindig lesznek olyan emberek-sok esetben a saját családod is- akiknek kényelmesebb, könnyebb azt hallani, amit szeretnének, ezáltal fenntartva a régi, jól megszokott családi szerepeket, dinamikát.
Mit adhat hát mégis az őszinteség?
Az őszinte, asszertív kommunikáció segít határaid kijelölésében. Segít abban, hogy szeretettel képviseld saját határaidat, hogy adott esetben tiszta, határozott nemet tudj mondani azokra a dolgokra, amit nem tudsz (önazonosan, szívből) vállalni. Fontos, hogy az asszertív határképviseletet ne keverjük össze az agresszív, támadó, vagy durcásan elutasító kommunikációval. A tiszta kommunikáció felelősség, bizonyos fajta érettséget igényel.
Ha felvállalod valódi érzéseidet, érzelmeidet, közel engeded a másik felet. Ezáltal van lehetősége megérteni, mi zajlik benned, meg tudja látni a valódi érzéseidet, gondolataidat, esetleg a fájdalmaidat, félelmeidet is. Emiatt sokan félnek attól, ha megmutatják sebezhetőségüket, gyengének, kiszolgáltatottnak fogják érezni magukat. Hiszen a kiépített maszkok, homlokzatok sokszor pont egy-egy (gyakran gyermekkori) érzelmi sérülés hatására kezdtek el kialakulni, gyakran pont védelmi céllal.
„Ha beengedem a másikat, mi van, ha nemet mond arra, aki valójában vagyok, amit valójában érzek? Mi van, ha bagatelizálja, vagy kigúnyolja az érzéseimet?” Igen. Az, hogy a másik mit kezd a valódi érzéseiddel, az ő felelőssége. Nem lehet garantálni, hogy a másik empatikus ráhangolódással fog reagálni a megmutatott érzelmekre. Azonban amíg nem a valódi tartalmakat kommunikálod felé, esélyed sincs megtudni. Sőt, amíg nem a valódi szükségleteidet kommunikálod egy kapcsolatban, a másiknak (aki valószínűleg nem gondolatolvasó) esélye sincs teljesíteni azt.
Őszinteség alatt nem a kíméletlenséget, bántó és sértő őszinteséget értem. Nem azt értem alatta, hogy szándékosan mondj olyat a másiknak, ami tudod, hogy fájni fog neki. A szeretetteljes őszinteség egyfajta egyensúlyozás. Hogyan tudom úgy elmondani a saját valóságomat, saját éréseimet, úgy, hogy a másikat ne minősítsem, ne degradáljam le?
Ebben lehet segítségedre az asszertív kommunikációs modell: az én-közlések és a teljes közlés technikája. Ez röviden tömören azt jelenti, hogy minősítés és kritika helyett önmagadról, saját érzéseidről, saját megéléseidről, saját belső valóságodról beszélsz.
Az alábbi infografika segítségével a teljes közlés technikáját sajátíthatod el:
Ha szeretnél a teljes közlésről, és az asszertív kommunikációról bővebben olvasni (többek között) itt is megteheted: https://hu.wikipedia.org/wiki/Asszertivit%C3%A1s.
Remélem hasznosnak érezted a cikket! Ha van bármilyen gondolatod, érzésed, tapasztalatod a témában, amit szívesen megosztanál, ne felejts el kommentelni! Köszönöm!
