„Az életben az egyetlen állandó a változás maga.” –tartja Hérakleitosz mondása. Azonban úgy tűnik a legtöbb embernek komoly nehézségeket, kihívásokat jelent a változás.
Szinte mindenki szeretne bizonyos dolgokban változni, változtatni az életén, lehet szó a lakásunkról, munkahelyünkről, külsőnkről, kapcsolatainkról, bármiről. Odáig mindenki viszonylag könnyen eljut, hogy kigondolja, mit is szeretne, álmodozzon róla, mennyivel jobb lesz az élete, ha eléri az adott dolgot. A megvalósításnál azonban sokan megtorpannak. Hogy miért? Mert a tartós változás nem könnyű és nem gyors. Sőt! Sokszor olyan dolgokat követel meg ,ami a komfort zónánkon kívül esik és ez félelmetes lehet. A változás változtatás bizony rengeteg érzelmi munkával jár.
Felhozhat olyan félelmeket, bizonytalanságokat a személyiségben, amivel bizony nehéz szembe nézni.
Vegyünk egy fiktív példát. Pl. Egy szociális helyzetekben szorongó ember évek óta szeretne elköltözni Spanyolországba de ehhez meg kell tanulni spanyolul. Eddig nem azért nem tanult meg, mert nem találta meg az interneten megfelelő tanfolyamot, hanem mert különböző félelmek, blokkok kapcsolódnak a helyzethez. Mik jönnek fel ilyenkor? Először is. Idegenek előtt egy idegen nyelvet beszélni. „Mi van ha nem megy? Mi van ha kinevetnek? Mi van ha béna leszek és feladom és kidobtam egy vagon pénzt a semmiért? Mi van ha Spanyolországban úgysem kapok munkát? Mi van ha nem is fognak érteni?” És ha szorongásról van szó, a mi van ha sorozat a végtelenségig tud folytatódni.
És ezen a ponton sokan a jól ismert réginél maradnak. Nem mennek el a spanyol tanfolyamra, benne maradnak egy nem kielégítő kapcsolatban, ott maradnak egy kizsákmányoló munkahelyen, vagy nem vágnak bele a vágyott lakásfelújításba.
Mit tehetünk hát a változásért?
Legelső pontként érdemes tudatosítani, hogy a változás nem megy egyik napról a másikra és nem feltétlenül könnyű, ezért érdemes egy változási tervet készíteni. Mit is kell tennem gyakorlati szinten, hogy X időn belül elérjem a célomat? A nagy távlati célt mindenképpen bontsuk le kisebb alcélokra. Az alcélok legyenek konkrétak (pl. a spanyol nyelvtanfolyamos példánál maradva 2 hónap múlva B2-es szinten szeretnék lenni.)
A célok legyenek mérhetők és időben meghatározottak. (Minden nap 30 percet töltök tanulással fél éven át.)
Fontos, hogy reális, napirendbe beilleszthető célokat jelöljünk ki. ( Reggelente max. 30 percet tudok ráfordítani, így egy év múlva tudok nyelvvizsgázni.)
Ezzel a célállítási módszerrel a nagy célok átláthatóbbá , gyakorlatibbá válnak. Ha van megoldási terv a fejünkben, a kontroll érzés is sokkal inkább nálunk van, így a szorongás kevésbé tud utat törni magának. És még egy fontos dolog! Az alcélok elérésekor érdemes valamilyen módon megjutalmazni, megünnepelni magunkat. Ez kellő motivációt tud adni a következő lépcső eléréséhez.
