Mikor volt utoljára, hogy kizárólag csak magadért, csak azért, mert örömöt okoz neked, tettél valamit magadért? Nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni… sétáltál egyet a napsütésben, élvezve, ahogy a nap simogatja a bőrödet, vagy vettél magadnak egy gombóc fagyit, mert megkívántad és jóízűen, élvezettel elfogyasztottad. Vagy elmentél úszni vagy kirándulni egyet csak mert élvezed és feltölt?
Milyen gyakran teszel ilyet? Mennyire rendszeresen? Meg tudod-e adni magadnak ezeket a pozitív élményeket bűntudat nélkül? Vagy miközben sétálsz a napon azon gondolkozol mennyit kéne most dolgoznod, miközben eszed a fagyit azon kattogsz, hány óra edzéssel kell majd ledolgoznod?
Ebben a cikkben az önmagunkkal való törődésről, az öngondoskodás fontosságáról lesz szó.
Sokan az öngondoskodást az önzéssel azonosítják, egyfajta pejoratív értelemben beszélnek róla. Főleg az idősebb generációk szájából sokat hallhatjuk, hogy „Bezzeg amikor 2 műszakban dolgoztam és neveltem a 3 gyereket, nem volt me-time meg wellness. A mai fiatalok meg áztatják hab testüket a jakuzziban. Milyen világot élünk?”
Az ilyen típusú kommenteket nagyon gyakran kapják fiatal felnőttek, vagy kisgyerekes szülők közelebbi vagy távolabbi környezetükből, és valljuk be bűntudatkeltően tudnak hatni. Fontos látni, hogy a korábbi generációknak sokszor sajnos nem volt lehetősége megengedni magának , hogy feltöltekezésre és pihenésre tudatosan időt szánjanak, ezért ezekről a dolgokról egyfajta luxusként beszélnek.
Ezzel szemben fontos kiemelni, hogy a pihenés és töltekezés nem luxus, az önmagunkra való figyelés, empatikus odafordulás magunk felé a mentális egészségünk egyik alappillére. A telefonunkat is föltesszük a töltőre, az autónkat is elvisszük műszaki ellenőrzésre, magunknak is célszerű olyan lehetőségeket teremteni, amikor pszichés raktáraink fel tudnak töltekezni. Ez tulajdonképpen egészségmegőrzésünk és jó teljesítményünk egyik alapja. Kifáradtan, kizsigerelten, érzelmileg kiégve nyilvánvalóan csökken a teljesítményünk és hatékonyságunk is. Nő a hibázás lehetősége mind a magánéletben mind a munkánkban. Vagyis gazdasági szempontból nézve is megéri a pihenés.
Öngondoskodásnak számít minden olyan tevékenység, amit önmagunkért, jóllétünkért teszünk. Lehet szó testi, lelki, vagy szellemi egészségünkről, érzelmeinkkel való foglalkozásról, kreatív tevékenység gyakorlásáról, fizikai környezetünkről való gondoskodásról, vagy spiritualitásunk gyakorlásáról.
Ha öngondoskodásról van szó, a kis dolgok is számítanak, nem kell feltétlenül hatalmas költségekkel járó utazásokban gondolkodni. Érdemes megtalálni azokat a mindennapokban is gyakorolható , rendszeresen elérhető tevékenységeket, amelyek örömöt okoznak, feltöltenek. Lehet ez horgolás, naplóírás, kutyasétáltatás vagy vízibiciklizés, teljesen mindegy, a lényeg, hogy élvezd.
