Életünk során mindannyian átélünk kisebb-nagyobb kríziseket, ez személyiségfejlődésünk természetes része. Azonban mikor van az a pont, ahol már nem a személyiség uralja a krízist, hanem a krízis (és velejárói) uralják a személyiséget? Ebben a cikkben ezzel a kérdéssel foglalkozom.
A krízis kifejezés a görög eredetű krizei szóból ered, jelentése válság, fordulat. Vagyis a kifejezés is fordulópontot jelöl, amely -mint a való életben is- eldönti, milyen irányba mennek tovább a dolgok.
Mi is az a pszichológiai krízis?
A krízisek életünk természetes velejárói, szinte mindannyian éltünk már át hosszabb-rövidebb kríziseket. A krízis megjelenését általában megelőzi valamilyen kiváltó esemény, pl. kapcsolati konfliktusok, válás, egy szeretett személy vagy egy munkahely elvesztése.
A krízis általában időben korlátozott, időtartama 6-8 hét. Gyakran jellegzetes lefolyással rendelkezik, a kiváltó esemény után napokig nyugtalanság és megrettenés jellemzi a krízis átálőjét, ami után az újra-alkalmazkodás hetekig tarthat, majd további hónapokig, míg a teljes egyensúly helyreáll.
A lélektani krízis állapotában egyfajta ideiglenes lelki rendezetlenség, érzelmi egyensúlyvesztés jellemez bennünket, vagyis úgy érezzük, mintha kihúzták volna a talpaink alól a talajt. Ilyenkor azt érezheted, mintha kicsúsznának kezeid közül a dolgok, hogy az eredeti probléma megoldási módszereid nem elégségesek a helyzet kezelésére. A szituáció tehát arra kényszerít, hogy újra gondold a dolgokat. Vagyis a krízis magában hordozza az újratervezés lehetőségét is.
Krízis esetén a személyiségünk mintha visszacsúszna egy korábbi szintre és alacsonyabb szinten kezdene el működni, a kevésbé vagyunk képesek erőforrásainkat mozgósítani, beszűkülten látjuk a lehetőségeinket, beszűkülünk.
A krízist átélő személy figyelme gyakran az adott problémára fókuszál, egyszerűen nem látja meg az egyéb lehetőségeket, önvád, lehangoltság jellemezheti. Általánosan véve szorongóvá feszültté válik, alacsony energiaszinten működik, motiválatlan. Időnként pánikszerű testi tünetek vagy hirtelen érzelmi kitörések is megjelenhetnek.
Azért ezek alapján láthatjuk, el tudjuk képzelni, hogy nem könnyű a krízisben levő ember környezetének sem. A hozzátartozók sokszor tehetetlenséget élnek meg, azt érzik, nem tudnak érdemben kapcsolódni azzal, akit szeretnek. Ilyenkor a legfontosabb, hogy hozzátartozóként vagy barátként egyszerűen csak elérhető maradj számára, és olyan mértékben beszéljetek a krízisről, amennyire a krízisben lévő hozzátartozód igényli azt.
Fontos hangsúlyozni, hogy a krízis állapot kimenete pozitív és negatív irányba is fordulhat, egyszerre foglalja magában a veszélyt és a lehetőséget is. A krízishelyzet kimenete rengeteg tényező összjátékától függ, fontos tényező pl. az esemény súlyossága, az személy erőforrásai, társas támogatottsága, szociális helyzete.
A krízisállapot önmagában nem tekinthető betegségnek, azonban egy elhúzódó, meg nem oldott krízishelyzet jó táptalajt nyújthat későbbi pszichés problémáknak. Emiatt kiemelten fontos, hogy ha saját magunkon vagy közeli ismerőseinken az elhúzódó, maladaptív krízis jeleit véljük felfedezni, időben forduljunk a megfelelő szakemberhez segítségért.
